Petefészek Ciszta és Medencei Egészség

A petefészek ciszták folyadékkal teli tasakok, amelyek a petefészekben vagy azon belül alakulnak ki. Rendkívül gyakoriak — a reproduktív korú nők többsége legalább egy cisztát fejleszt ki élete során, és a túlnyomó többség ártalmatlan és kezelés nélkül megoldódik.

A funkcionális ciszták a leggyakoribb típus, és az ovuláció normális részét képezik. A follikuláris ciszta akkor alakul ki, amikor a tüsző nem reped meg, hogy felszabadítsa a petét, és tovább növekszik. A sárgatest ciszta ovuláció után alakul ki, amikor az üres tüsző folyadékkal telítődik ahelyett, hogy zsugorodna. Mindkét típus jellemzően magától megoldódik 1–3 menstruációs cikluson belül, és ritkán nő 5–6 centiméternél nagyobbra.

Más típusok közé tartoznak a dermoid ciszták (teratomák), amelyek szövetet tartalmaznak, mint a haj, bőr vagy fogak, és embrionális sejtekből fejlődnek; endometriomák ("csokoládé ciszták"), amelyek akkor alakulnak ki, amikor az endometriális szövet a petefészekre nő; és cisztaadenómák, amelyek a petefészek felszíni sejtjeiből fejlődnek, és meglehetősen nagyra nőhetnek.

A legtöbb ciszta nem okoz tüneteket, és véletlenül fedezik fel más okokból végzett képalkotás során. Amikor tünetek jelentkeznek, ezek közé tartozhat a medencei fájdalom vagy nyomás (tompa vagy éles, az egyik oldalon), puffadás vagy teltségérzet, fájdalom közösülés során, és rendszertelen menstruáció.

A petefészek ciszták fő kockázatai a repedés és a torzió. Egy repedt ciszta hirtelen éles fájdalmat okozhat, és ritkán jelentős belső vérzést. A petefészek torzió akkor fordul elő, amikor egy ciszta miatt a petefészek a vérellátásán csavarodik — ez sürgősségi műtétet igényel, hogy megmentsük a petefészket.

A petefészek ciszták jellemzően rutinvizsgálat során vagy véletlenül más okból végzett képalkotás során fedezhetők fel. Miután azonosították, a megközelítés a ciszta méretétől, megjelenésétől és a tüneteitől függ.

A transzvaginális ultrahang a fő diagnosztikai eszköz. Meg tudja határozni a ciszta méretét, helyét és összetételét — hogy egyszerű (folyadékkal teli, vékony falú), összetett (szilárd összetevőket, vastag falakat vagy szeptációkat tartalmazó) vagy szilárd. Az 5 centiméter alatti egyszerű ciszták a premenopauzális nők esetében szinte mindig jóindulatúak, és gyakran nem igényelnek nyomon követést.

A figyelést igénylő ciszták esetén orvosa jellemzően 6–8 héten belül javasol egy ismételt ultrahangot, hogy megnézze, a ciszta megoldódott-e, nőtt-e, vagy megváltozott-e a megjelenése. A funkcionális cisztáknak ezen az időkereten belül meg kell oldódniuk — ha egy ciszta fennmarad vagy nő, további vizsgálat szükséges.

Vérvizsgálatokat is kérhetnek, különösen a CA-125-öt a posztmenopauzális nők esetében, hogy segítsenek felmérni a rák kockázatát. A premenopauzális nők esetében a CA-125 kevésbé hasznos, mert sok jóindulatú állapot, például endometriózis, myomák és még a menstruáció is megemelheti.

MRI vagy CT vizsgálatokat néha használnak összetett ciszták esetén, vagy amikor az ultrahang eredmények nem egyértelműek. Ezek részletesebb információt nyújtanak a ciszta belső szerkezetéről és a környező szervekkel való kapcsolatáról.

A "figyelni és várni" megközelítés a legtöbb ciszta esetében megfelelő. Ha azt mondják, hogy van egy kicsi, egyszerű petefészek ciszta, próbáljon meg nem pánikolni — orvosa valószínűleg azért figyeli, mert azt várja, hogy magától megoldódik, nem azért, mert valami komoly miatt aggódik.

A petefészek ciszta repedése gyakori, és a legtöbb esetben nem veszélyes — a funkcionális ciszták rendszerint repednek ovuláció során anélkül, hogy észlelhető tüneteket okoznának. Azonban, amikor egy nagyobb ciszta reped, hirtelen, intenzív fájdalmat okozhat, ami érthetően aggodalmat kelt.

Egy repedt ciszta jellemzően éles, hirtelen fájdalmat okoz a medence egyik oldalán, amely fizikai aktivitás vagy közösülés során vagy után jelentkezhet. A fájdalom kezdetben súlyos lehet, de gyakran több órán vagy napon belül javul. Ezen kívül enyhe hüvelyi vérzés, hányinger vagy puffadás is előfordulhat. A legtöbb repedt ciszta otthon kezelhető pihenéssel, hővel és vény nélkül kapható fájdalomcsillapítókkal.

Azonban egyes repedések jelentős belső vérzést okoznak (hemorrhagiás ciszta repedés), ami orvosi ellátást igényel. Figyelmeztető jelek közé tartozik a fájdalom, amely nem javul, vagy több órán belül rosszabbodik, szédülés, ájulás, gyors szívverés, hideg és nyirkos bőr, vállfájdalom (a vér irritálja a rekeszt), és láz. Ezek a tünetek sürgősségi értékelést igényelnek.

A sürgősségi osztályon jellemzően ultrahangot végeznek, hogy ellenőrizzék a szabad folyadékot (vért) a medencében, vérvizsgálatokat a vérszegénység ellenőrzésére és a méhen kívüli terhesség kizárására, valamint fájdalomkezelést. A legtöbb hemorrhagiás repedés megoldódik figyeléssel és támogató kezeléssel, de ritkán szükség lehet műtétre az aktív vérzés megállításához.

Ha ismétlődő ciszta repedéseket tapasztal, orvosa hormonális fogamzásgátlót javasolhat az ovuláció elnyomására és új funkcionális ciszták kialakulásának megakadályozására. Ez nem befolyásolja a meglévő cisztákat, de megakadályozhatja a jövőbeli epizódokat.

A medencei gyulladásos betegség (PID) a női reproduktív szervek — jellemzően a méh, a petevezetékek és a petefészkek — fertőzése. Leggyakrabban szexuális úton terjedő baktériumok, különösen a chlamydia és a gonorrhea okozza, de normál hüvelyi baktériumok is okozhatják, amelyek feljutnak a felső reproduktív traktusba.

A PID jelentős egészségügyi probléma, mert tartós károsodást okozhat a kezelés után is. A fertőzés gyulladást és hegesedést okoz a petevezetékekben és a medencei struktúrákban, ami krónikus medencei fájdalmat (a PID-ben szenvedő nők körülbelül 30%-ánál), terméketlenséget (8 nőből 1-nek nehézségei vannak a teherbeeséssel) és megnövekedett méhen kívüli terhesség kockázatot (PID után 6–10-szeres kockázat) eredményezhet.

A tünetek a finomtól a súlyosig terjednek. Sok PID-ben szenvedő nőnek enyhe tünetei vannak, amelyeket könnyű figyelmen kívül hagyni vagy más okokra visszavezetni. A gyakori jelek közé tartozik az alsó hasi vagy medencei fájdalom (a leggyakoribb tünet), szokatlan hüvelyi folyás (sárga vagy zöld színű, szaggal), fájdalom vagy vérzés közösülés során vagy után, égő érzés vizeléskor, rendszertelen menstruációs vérzés, és láz és hidegrázás (súlyosabb esetekben).

A PID diagnózisa klinikai tünetek, medencei vizsgálati eredmények (a méhnyak mozgásérzékenysége a jellemző), STI-k laboratóriumi tesztjei, és néha ultrahang kombinációjával történik, hogy ellenőrizzék a tubo-ovariális tályogot.

A kezelés antibiotikumokkal történik — jellemzően kombinációval, amely fedezi a chlamydia és gonorrhea, valamint anaerob baktériumokat. A szexuális partnereket is tesztelni és kezelni kell a reinfekció megelőzése érdekében. A korai kezelés kulcsfontosságú: minél hamarabb kezelik a PID-t, annál kevésbé valószínű, hogy tartós károsodást okoz. Ha PID-re utaló tünetei vannak, ne várjon — még néhány nap késlekedés is befolyásolhatja az eredményeket.

A szexuális úton terjedő fertőzések közvetlen és közvetett hatással lehetnek a menstruációs ciklusra és a medencei egészségre — és ezek közül sok hatás észrevétlen marad, mert a legnagyobb hatású STI-k gyakran tünetmentesek a nők körében.

A chlamydia és a gonorrhea a legaggasztóbb STI-k a medencei egészség szempontjából. Mindkettő PID-t okozhat, ha a méhnyakról a felső reproduktív traktusba jutnak. A chlamydia fertőzések akár 70%-a és a gonorrhea fertőzések 50%-a a nők körében nem okoz észlelhető tüneteket, ezért a rendszeres szűrés olyan kritikus fontosságú. Amikor tünetek jelentkeznek, ezek közé tartozhat a szokatlan hüvelyi folyás, vérzés a menstruációk között vagy közösülés után, fájdalmas vizelés és medencei fájdalom.

Ezek a fertőzések megváltoztathatják a menstruációs mintát intermenstruális vérzés (folyás a menstruációk között), nehezebb vagy fájdalmasabb menstruációk, és közösülés utáni vérzés formájában. Ha új foltosodási mintát vagy megmagyarázhatatlan változásokat észlel a ciklusában új hüvelyi folyás vagy medencei diszkomfort mellett, a STI tesztelésnek része kell lennie a kivizsgálásnak.

A HPV (humán papillomavírus) általában nem befolyásolja közvetlenül a menstruációs tüneteket, de a méhnyakrák vezető oka. A rendszeres Pap-kenetek és a HPV oltás alapvető megelőző intézkedések.

A herpes simplex vírus (HSV) fájdalmas genitális elváltozásokat okozhat, amelyek menstruáció körül súlyosbodhatnak, mivel a hormonális ingadozások kirobbantják a kitöréseket. A trichomoniasis hüvelyi gyulladást és folyást okozhat, amelyet más menstruációval kapcsolatos tünetek okával is összekeverhetnek.

A CDC évente ajánlja a chlamydia és gonorrhea szűrést minden 25 év alatti szexuálisan aktív nő számára, valamint a 25 év feletti nők számára, akiknek kockázati tényezőik vannak (új vagy több partner, vagy STI-vel rendelkező partner). Ne hagyja ki ezeket a szűréseket — a csendes fertőzések csendes károkat okoznak.

A petefészek torzió egy nőgyógyászati sürgősségi állapot, amelyben a petefészek (és néha a petevezeték) a vérellátását biztosító érpedigén csavarodik — a vérereket tartalmazó szár. Ez a csavarodás megszakítja a vérellátást, és azonnali kezelés nélkül a petefészek véglegesen elveszítheti a vérellátását.

A torzió leggyakrabban akkor fordul elő, amikor egy ciszta vagy daganat a petefészek súlyát növeli, és így valószínűbbé teszi a forgást. Az 5 centimétert meghaladó ciszták jelentősen növelik a torzió kockázatát. Terhesség alatt, a petefészkeket stimuláló termékenységi kezelések után, vagy alkalmanként normál petefészkek esetén is előfordulhat — különösen serdülőknél, akiknek a szalagjai hosszabbak és rugalmasabbak.

A jellemző tünet a hirtelen, súlyos, egyoldali medencei fájdalom, amely gyakran fizikai aktivitás, edzés vagy közösülés során jelentkezik. A fájdalom időszakos lehet (ahogy a petefészek csavarodik és részben kicsavarodik), és gyakran hányinger és hányás kíséri — a torzióval rendelkező nők akár 70%-a tapasztal hányingert, ami segít megkülönböztetni más akut medencei fájdalom okaitól.

Egyéb tünetek közé tartozik az alsó hasi érzékenység az egyik oldalon, a kényelmetlenség érzése, és néha alacsony fokú láz. A fájdalom jellemzően nem kapcsolódik a menstruációs ciklus időzítéséhez.

Ha torzióra gyanakszik — hirtelen súlyos egyoldali medencei fájdalom hányingerrel — azonnal menjen a sürgősségi osztályra. A diagnózis magában foglalja a medencei ultrahangot Doppler áramlással a petefészek vérellátásának értékelésére. A kezelés sürgősségi laparoszkópos műtét a petefészek kicsavarására (és bármilyen okozó ciszta eltávolítására). Ha 6 órán belül kezelik, a petefészek általában megmenthető. A késlekedés ezen az időkereten túl növeli a tartós károsodás vagy a petefészek elvesztésének kockázatát.