A düh, amiről senki sem beszél a perimenopauzában

A perimenopauza alatt kitörő düh — látszólag a semmiből, aránytalanul a kiváltó okhoz képest, és teljesen eltérve a korábbi énjétől — világos biológiai magyarázattal bír. A progeszteron az első hormon, amely csökken a perimenopauza alatt, gyakran évekkel azelőtt, hogy az ösztrogén jelentősen csökkenne. A progeszteron közvetlenül hat a GABA receptorokra az agyban — a GABA az idegrendszer elsődleges megnyugtató neurotranszmitterje, lényegében az agy fékberendezése.

Amikor a progeszteron csökken, a GABA aktivitás csökken. Az agy szó szerint elveszíti a képességét az érzelmi reakciók intenzitásának szabályozására. Olyan, mintha valaki eltávolította volna a dampfert egy zongoráról — minden hang erősebben és hangosabban szól, mint kellene.

Egyidejűleg a változó ösztrogén megzavarja a szerotonin és a dopamin termelését. A szerotonin segít szabályozni a hangulatot és az érzelmi reakciókat, míg a dopamin a motivációra és az örömre hat. Amikor ezek a neurotranszmitterek instabilak, az érzelmi alapvonal megváltozik. Az apró frusztrációk, amelyeket néhány évvel ezelőtt figyelmen kívül hagytál, most elviselhetetlennek tűnnek. Másodpercek alatt nyugodtból dühöngővé válhatsz, majd bűntudatot és zűrzavart érezhetsz amiatt, hogy miért reagáltál ilyen intenzíven. Ez nem karakterhiba. Ez neurokémia.

Igen, és a nők következetesen úgy írják le, hogy minőségileg eltér a korábban tapasztalt bármilyen dühtől. A perimenopauzában tapasztalt düh hajlamos hirtelen megjelenni (kevés vagy semmilyen figyelmeztetés nélkül), aránytalan (az intenzitás nem felel meg a helyzetnek), fizikailag megterhelő (szapora szívverés, összeszorított állkapocs, remegés, emelkedő hőmérséklet), és bűntudattal vagy zűrzavarral jár ("ez nem én voltam").

Sok nő úgy írja le, mint egy villanást — egy pillanatban jól van, a következőben pedig egy olyan dühroham fogja el, amely szinte ősi érzés. Néhány nő arról számol be, hogy a dühöt egy belső hőérzet kíséri, amely eltér a hőhullámoktól, és elárasztja a mellkast, majd felemelkedik a fejhez.

A perimenopauzában tapasztalt düh különösen aggasztó, mert gyakran a legközelebbi embereket célozza meg — partnerek, gyermekek, kollégák — és teljesen eltérhet a karakteredtől. Azok a nők, akik egész életükben türelmesek és kiegyensúlyozottak voltak, hirtelen azt találják, hogy a gyerekeikre kiabálnak egy kiömlött tej miatt, vagy haragot éreznek a partnereik iránt apró figyelmetlenségek miatt. A diszkrepancia aközött, hogy ki tudod, hogy vagy, és hogy hogyan viselkedsz, mélyen zavaró.

A progeszteront gyakran "megnyugtató hormonnak" nevezik, és ez nem túlzás — közvetlen, mérhető hatásai vannak az agy kémiai összetételére. A progeszteron és metabolitja, az allopregnanolon, a GABA-A receptorokhoz kötődnek az agyban, fokozva a GABA gátló (megnyugtató) hatását. Ez ugyanaz a receptor rendszer, amelyet a szorongáscsökkentő gyógyszerek, például a benzodiazepinek és az alvást segítő szerek, például a zolpidem céloznak.

A reproduktív éveid alatt a progeszteron ovuláció után emelkedik a ciklus második felében, hozzájárulva ahhoz a viszonylagos nyugalomhoz, amelyet sok nő érez a luteális fázisban (mielőtt a PMS tünetei megjelenhetnének). Amikor a progeszteronszint megfelelő, a GABA aktivitás kordában tartja az érzelmi reakciókat, támogatja a mély alvást, és elősegíti az egyensúlyérzetet.

A perimenopauzában a progeszteron termelés kiszámíthatatlanná válik, majd csökken, ahogy az ovuláció egyre ritkábbá válik. Néhány ciklusban lehet, hogy egyáltalán nem ovulálsz (anovulációs ciklusok), minimális progeszteront termelve. A progeszteron megnyugtató hatásának hiányában a GABA-ra az agy stresszválasz rendszere hiperaktívvá válik. Az amygdala — az agy fenyegetésérzékelő központja — könnyebben aktiválódik, és a prefrontális kéreg (amely a racionális gondolkodásért és az impulzusok kontrollálásáért felelős) kevesebb képességgel bír arra, hogy felülbírálja azt. A neurológiai eredmény rövidebb fúvókák, nagyobb robbanások és csökkent önszabályozás.

A hormonkezelés (HT) az egyik leghatékonyabb kezelés a perimenopauzával kapcsolatos hangulati tünetek, beleértve a dühöt is. A megközelítés attól függ, hogy mely hormonok érintettek leginkább.

A menstruáló nők számára a ciklikus mikronizált progeszteron (a ciklus második felében szedve) közvetlenül kezelheti a GABA zavarát okozó progeszteronhiányt. Sok nő arról számol be, hogy nyugodtabbnak érzi magát, jobban alszik, és jelentősen kevesebb dührohamot tapasztal a kezelés első ciklusában. A mikronizált progeszteron (márkaneve Prometrium vagy egyedi megfelelője) előnyben részesítendő a szintetikus progesztinekkel szemben, amelyek nem rendelkeznek ugyanazzal a GABA-fokozó tulajdonsággal, és valójában rontják a hangulatot egyes nőknél.

Az ösztrogénkezelés — jellemzően transzdermális (tapasszal, gélekkel vagy spray-kkel) — stabilizálja az ösztrogén ingadozásokat, amelyek megzavarják a szerotonint és a dopamint. Az ösztrogénkezelés simítja a hormonális hullámvasutat, csökkentve az érzelmi ingadozást. Azok a nők, akiknek mind ösztrogénre, mind progeszteronra van szükségük (bármelyik méhű nő, aki ösztrogénkezelést kap), különösen hatékonynak találhatják a kombinációt.

A hormonkezelés nem mindenki számára megfelelő, és a döntést egyénre szabottan kell meghozni. De azok számára, akiknek a dühük hormonálisan vezérelt és jelentősen befolyásolja az életminőségüket, gyakran átalakító hatású — és sokkal célzottabb, mint a gyakran első vonalként felírt antidepresszánsok.

Több bizonyítékokon alapuló kezelés segíthet a perimenopauzában tapasztalt düh kezelésében, akár hormonkezelés mellett, akár helyett.

Az SSRI-k és SNRIs (szelektív szerotonin visszavételi gátlók és szerotonin-norepinefrin visszavételi gátlók) hatékonyak lehetnek, mert közvetlenül kezelik a változó ösztrogén által okozott szerotonin zavart. Az alacsony dózisú SSRI-k, mint az escitalopram vagy a sertraline, gyakran felírják a perimenopauzával kapcsolatos hangulati tünetekre. Ezek csökkenthetik az ingerlékenységet és az érzelmi reakciókat 2-4 héten belül.

A kognitív viselkedésterápia (CBT) különösen hasznos, mert megtanítja, hogy felismerje a dühroham korai fiziológiai jeleit, és beavatkozzon, mielőtt az eszkalálódna. A CBT nem tudja megváltoztatni a hormon szintjeit, de megváltoztathatja, hogy az agy hogyan dolgozza fel az érzelmi kitörést — eszközöket adva a prefrontális kéregnek a kontroll visszaállításához.

A rendszeres aerob testmozgás az egyik leghatékonyabb hangulat szabályozó. A testmozgás növeli a szerotonint, dopamint és endorfinokat, csökkenti a kortizolt, és javítja az alvást — egyszerre kezelve a düh több hozzájárulóját. A kutatások azt sugallják, hogy a legtöbb hét napján 30-45 perc mérsékelt intenzitású testmozgás mérhető hangulati előnyöket nyújt.

A tudatos meditáció, bár nem helyettesíti a súlyos esetek orvosi kezelését, bizonyítékokkal támasztja alá, hogy képes csökkenteni az érzelmi reakciókat és javítani a szünetet az inger és a válasz között — ami pontosan az, ami a perimenopauza alatt romlik.

Fontos, hogy kommunikáljon a perimenopauzában tapasztalt dühéről a családjával — mind a kapcsolatai, mind a sok nő által érzett szégyen és elszigeteltség csökkentése érdekében. Íme egy keret, amely sok nő számára hasznosnak bizonyul.

Kezdje a biológiával. Magyarázza el, hogy az agyi kémia valóban változik. A progeszteron, amely segít megnyugtatni az idegrendszert, csökken. Ez nem választás, nem attitűd probléma, vagy valami, amit egyszerűen el lehet távolítani — ez olyan valós, mint bármely más hormonális állapot, mint például a pajzsmirigy betegség vagy a cukorbetegség.

Legyen konkrét abban, amit tapasztal. "Néha egy intenzív düh hullámát érzem, amely nagyon gyorsan jön, és sokkal nagyobbnak tűnik, mint amit a helyzet indokol. Ez nem rólad szól. Dolgozom rajta, hogy kezeljem, és tudnom kell, hogy tudatában vagyok annak, hogy ez történik."

Kérje, amire szüksége van. Ez lehet tér, amikor úgy érzi, hogy dühroham közeleg, türelem, amikor el kell távolodnia egy beszélgetéstől, vagy megértés, hogy az ingerlékenysége nem személyes. Különösen a partnerek számára mutasson rá forrásokra — olyan könyvekre, mint Dr. Jen Gunter "A Menopauza Manifesztója" vagy a NAMS.org, amelyek segíthetnek megérteni a tudományt.

A legfontosabb, hogy keressen kezelést. A biológia magyarázata alapvető, de nem helyettesíti a segítségkérést. A hormonkezelés, a gyógyszerek, a terápia vagy ezek kombinációja drámaian csökkentheti a dührohamok gyakoriságát és intenzitását — jótékony hatással van Önre és mindenki másra körülötted.